A farkasember eredeti görög neve, a Lycanthropus, a görög lükoi (farkas) és az anthropos (ember) szavak összevonásából keletkezett.
A farkasember legendája az emberiség egyik legősibb és legismertebb mítosza. A farkasemberekről szóló, alakváltó történeteket megtaláljuk mindenhol, ahol a világon írott történelem létezik Kínától Izlandig és Brazíliától Haitiig.
A vérfarkas, melyet magyarul inkább farkasembernek hívnak – a világ legkülönbözőbb népeinek hagyományában olyan emberi lény, aki képes arra, hogy rendkívül kegyetlen farkassá változzon. Csak éjszaka, teliholdkor tevékenykedik, és ilyenkor rátámad az emberekre, állatokra. A vérfarkas egy átok ártatlan áldozata, mely más vérfarkasok harapása által terjed. Az ember bármennyire is irtózik saját tetteitől nem képes kontrollálni azokat. Ha egy farkasember farkas formában megsérül, a sérülés visszaváltozás után is megmarad. Vérfarkasokról szóló történeteket már az ókorban is feljegyeztek, ám eredetükről nincs információ.
A teliholdat szokás összekötni a farkasemberekkel. Viszont, ellentétben a moziban látható farkasemberekkel, a "valódi" farkasember önként alakul át. Néhány legendában boszorkányok, akik állati alakot öltenek, hogy észrevétlenül mozoghassanak, amíg megszereznek egyet a mágikus összetevők közül – halott gyermek zsírját, gyógynövényeket, emberi vért-vagy egy állatbőrt. A vérfarkasokat csak ezüsttel lehet megölni.
A farkasember-mítosz eredete két forrásból táplálkozik. Egyik az ősi civilizációk vallási világa, a másik a középkori hagyomány. E kettő összemosódva alkotja napjaink vérfarkas-képét. Az állattá való átváltozásban való hit az ősi sámánizmus maradványa, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az indiánok mondái.
Feljegyzések a vérfarkasokról:
A görög mitológiában szerepel egy Lükaón nevű uralkodó aki nem hitt az igazi istenekben és elszánta magát, hogy kipróbálja őket egy adag emberi hússal, amit a tiszteletükre rendezett ünnepségen a sok étel egyikeként szolgáltak fel. A kannibalizmust mélységesen elítélték a világnak ezen a részén. Az istenek miután felfedezték a tiltott húst, Lükaón királyt farkassá változtatták.
Hérodotosz szerint i. e. IV.-V. században a Fekete-tenger partján élő őslakók varázslók voltak, kik évente néhány napra farkassá változtak, majd ha akartak vissza tudtak alakulni.
Ovidius (i. e. 43 – i. sz. 18) "Metamorphoses" című elbeszélő költeményében feljegyzett egy olyan alakváltozást, amely egy bűn megtorlásaként történt. A költeményben megemlékezik egy legendáról, amelyben rejtélyes alakváltozások szerepelnek a teremtés idejétől kezdve egészen Julius Caesar koráig.
i. sz. I. században id. Plinius író már valóságos lénynek írja le őket.
1793- Gilles Garnier. Gilbert egy erdei remete, otthonról elkóborolt gyermekeket falt fel. A szemtanúk elmesélték, hogy látták, amint Gilbert ilyenkor farkas alakot ölt. Elfogása után beismerte farkasember mivoltát, és mint boszorkányt 1793 januárjában elégették.
